A csend hangja

Most itt az idő az ébredésre

Viszlát, sötétség, régi barátom
Ismét eljöttem, hogy beszéljek veled
A fantázia finoman kúszik
Mert a magja a testedben maradt, amíg aludtál
Ez a fantázia
Elültetették az elmémbe
És még mindig ott van
A „Csend hangja” közepette
~ ~
~~
[Forrás: The Sound of Silence - Simon and Garfunkel (A csend hangja) Rushcrow popzene fordítás/értelmezés (rushcrow.com)]
 
‘
Most, hogy a parlamenti demokráciába vetett bizalom a mélypontra süllyedt, a polgárok okostelefonjaikat és a közösségi média felületeket (SNS) fegyverként használva készen állnak a „koreai jázmin forradalomra” (amely 2010 decemberében kezdődött Tunéziában, Észak-Afrikában, amikor egy gyümölcsárus fiatalember öngyilkosságot követett el, miután tiltakozott a rendőri fellépés ellen). A hatalmon lévők számára ez veszélyes provokációnak tűnhet, de vajon nem ők tették-e dühössé a polgárokat? A „düh világában” élünk, ahol még a korábban csak elmélkedő tudósok is cselekvésre kényszerülnek.

A történelmi tudatosság és a kor szellemének megértése nemcsak az értelmiségiek kiváltsága, hanem mindannyiunk sorsa, akik ebben a korban élünk. Most „cselekvő értelemre” van szükségünk.
[Forrás: [A világ olvasása] Cselekvő értelem/Jung Jae-seung, Hankyoreh (hani.co.kr), 2011. november 8.]

 
A „The Sound of Silence” a Simon and Garfunkel 1964-es debütáló albuma. John F. Kennedy elnök meggyilkolása (1963. november 22.) után írták ezt a dalt, amely egy adott pillanatot szimbolizál az amerikai zene történetében. Ez volt az a pillanat, amikor a kávézókban fellépő folkénekesek őszinte politikai részvétele minden várakozást felülmúlt, és a mainstreambe került.

A dal a „Diploma” (1967) című film betétdala is, így az idősebb generációk is ismerik. A frissen végzett Simon írta a dalt, és a szövegben a társadalmi problémákra is kitér, de ugyanakkor spirituális elemeket is tartalmaz.

Dél-Korea az 1960-as években az 1960. április 19-i forradalom, az 1961. május 16-i katonai puccs, az 1987. június 10-i demokratikus mozgalom és az 1980. május 18-i demokratizálási mozgalom után építette fel a demokratikus társadalom alapjait. Ezen időszak alatt természetesen tapasztaltunk konzervatív és progresszív erők közötti megosztottságot, valamint ehhez kapcsolódóan a Jeolla régióban a megosztottság fájdalmát is.

Azonban a közelmúltban, miután egy nem politikai személy került az államfői pozícióba, gyakran hallani a „demokrácia hanyatlása” kifejezést. Azt is hallani, hogy egy olyan ország, amelyet a nemzetközi közösség fejlett államnak ismert el, egy éjszaka alatt visszacsúszott egy fejlődő ország státuszába. Ez öniróniával teli kijelentés.
A világban az Egyesült Államok, Japán és Kína a saját érdekeiket maximalizálni akarják a politika, a diplomácia és a kultúra terén, és kidolgoznak stratégiákat, hogy elérjék céljaikat.

Az Egyesült Államok akkori elnöke, Donald Trump, egy Xi Jinpinggel folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy Dél-Korea „Kína vazallus állama” volt. Ezt minden dél-koreai állampolgár emlékezni fogja. A mai Kína előtt a Csing-dinasztia a mandzsu nép által alapított állam volt. A mai Kína azonban, amelyet a kommunista párt irányít, azt állítja, hogy a koreai nép ősei által alapított Kogurjo és Parhae mandzsúriai területei is az ő területükhöz tartoztak, és kultúrájuk is az övék, és ezt a „Kelet-északkeleti projekt” néven folytatják.

A 19. század elején Dél-Korea japán megszállását legitimáló esemény volt az Egyesült Államok Fülöp-szigeteki uralma és a Japán Birodalom Korea feletti uralma közötti kölcsönös elismerést rögzítő Katsura-Taft egyezmény (Taft–Katsura agreement, 1905).
Így a külföldön a nagyhatalmak folyamatosan agresszív háborúkat indítanak saját érdekeik védelmében.

Az 1950-es években a koreai háború után az 1960-as években a szűkös élelemhelyzettel küzdő szülői nemzedék arra törekedett, hogy saját gyermekeik oktatására áldozzon, még ha ez saját éhezéssel is járt. Ennek a generációnak az áldozatainak köszönhetően a mai középkorú és idősebb generációk olyan országban élnek, amely gazdasági növekedést ért el, ami példátlan a világon. Dél-Korea 57 év alatt fejlődő országból fejlett országgá vált, ami valóban csoda.

A mai dél-koreai állampolgárok azonban egyetlen vezető és a politikai erők átrendeződése után hatalmas zavart és frusztrációt élnek át. Ennek az oka az egyes emberek politikai, történelmi és filozófiai tudásának hiánya, de végül is nem a családi nevelésben keresendő a probléma gyökere?

Még az én általános iskolás koromban is nagy hangsúlyt fektettek a családban és az iskolában a „ha a család békés, minden dolog sikerül” (가화만사성), a „önmagad tökéletesítése, a család rendjének megteremtése, az állam igazgatása és a világ békéjének megteremtése” (修身齊家 治國平天下) és a „az emberiséget széles körben előmozdítani” (弘益人間) tanításokra. Később az ország gazdasági növekedése a mindennapi életben is jólétet hozott. Ez a nagycsaládok felbomlását és a nukleáris családok elterjedését eredményezte, ami a családban a szellemi nevelés és a fegyelem eltűnéséhez vezetett, és a nevelés céljává az lett, hogy a versengő társadalomban jobb eredményeket érjenek el.

Így tehát olyan kettéosztott értékrendű társadalmat hoztunk létre, ahol az egyetlen siker az, ha valaki egy híres egyetemen tanul, és karriert épít, míg a többiek kudarcot vallanak. Nem vették figyelembe, hogy minden embernek megvannak a saját képességei és tehetségei, és hogy az emberi erőfeszítések és a szorgalom révén elért eredmények értékesek. Ennek következtében a növekvő egyenlőtlenségek világában egy frusztrációval teli társadalmat élünk meg.

Úgy tűnik, itt az idő, hogy szembenézzünk ezzel a helyzettel és felébredjünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy esetleg elhanyagoltuk-e gyermekeink szellemi, történelmi és emberi nevelését, és vajon nem hanyagoltuk-e el a szomszédaink iránti gondoskodást.

Ha gyermekeink és a fiatal generáció megérti a Tan-gun Csoszon uralkodói ideológiáját, a „Hongik In-gan”-t (홍익인간), azaz a „széles körű előmozdítását a környező embereknek vagy nemzeteknek”, és elsajátítják a „Szellem tökéletesítése, a család rendjének megteremtése, az állam igazgatása és a világ békéjének megteremtése” (수신제가치국평천하) vezetői tulajdonságait, akkor a jövő generációnak reménye lesz, és Dél-Korea olyan országgá válik, amely pozitív hatást gyakorol a világra.

2023. szeptember 20. Csamgil