Most az ébredés ideje

Szia sötétség, régi barátom
Újra jöttem, hogy beszéljek veled
A képzelet finoman mozog
Mert az álom közben elvetették magját
A képzelet
Elültetették az agyamba
És még mindig ott van
A "Csend hangja" -ban
~ ~
~~
[Forrás: The Sound of Silence - Simon and Garfunkel (A csend hangja) Rushcrow popdal fordítása/értelmezése (rushcrow.com)]
 
‘
A parlamentáris demokráciába vetett bizalom a mélypontra süllyedt, a polgárok okostelefonjaikat és a közösségi médiát fegyverként használják, hogy belépjenek a „koreai változatú jázminforradalomba” (amely 2010. decemberében kezdődött Tunéziában, Észak-Afrikában, amikor egy fiatal gyümölcsárus öngyilkos lett, hogy tiltakozzon a letartóztatása ellen). A hatalommal élők számára ez egy veszélyes provokációnak tűnhet, de végül is nem ők voltak azok, akik dühbe kergették a polgárokat? Még a kutatók is, akik eddig csak elmélkedtek, cselekedni kezdtek. A „düh világában” élünk.

A történelmi tudatosság és a kor szellemének megértése nem az értelmiségiek privilégiuma, hanem a mi korunkban élők sorsának része. Szükségünk van egy „cselekedő értelemre”.
[Forrás: [A világ olvasása] Cselekedő értelem/Jung Jae-seung, Hangyore (hani.co.kr), 2011. 11. 8]

 
‘The Sound of Silence’ Simon és Garfunkel 1964-es debütáló albuma. John F. Kennedy elnök meggyilkolásának (1963. 11. 22.) hatása alatt született dal az amerikai zene történetének egy adott pillanatát szimbolizálja. Ez volt az a pillanat, amikor a folk énekesek őszinte politikai részvétele, akik a kávézókba jártak, minden várakozást felülmúlt és a mainstreambe került.

A dalt a „Diploma” (1967) című film zenéjeként használták, így a középkorúak és az idősebbek számára is jól ismert. A frissen diplomázott Simon írta a dalt, és a szövegét olvasva az ember azt látja, hogy a társadalmi kérdésekre fókuszál, de ugyanakkor spirituális tartalmat is közvetít.

Dél-Korea az 1960. áprilisi forradalom, az 1961. májusi katonai puccs, az 1987. júniusi demokratikus tüntetések és az 1980. májusi demokratizálódási mozgalom során építette ki a demokratikus társadalom alapjait. Ez idő alatt persze megtapasztalta a konzervatív és a progresszív oldalak közötti, valamint ehhez kapcsolódóan a Jeolla és a Gyeongsang régió közötti megosztottság fájdalmát.

A közelmúltban azonban, mivel nem politikus került a nemzet vezetőjének posztjára, gyakran hallani a „demokrácia visszalépése” szavakat. Azt is halljuk, hogy a nemzetközi közösség által elismert fejlett országok rangsorában a fejlődő országok közé süllyedtünk, ami szarkasztikus hangot tükröz.
A külföldön az Egyesült Államok, Japán és Kína a saját érdekeik maximalizálása érdekében politikai, diplomáciai és kulturális stratégiákat dolgoznak ki maguk számára, hogy előnyös helyzetben legyenek.

Az Egyesült Államokban, Donald Trump elnöksége idején, mindenki emlékszik arra, amikor Xi Jinpinggel folytatott beszélgetés során azt mondta, hogy Dél-Korea „Kína vazallusa” volt. A mai Kínát megelőzően a Csing-dinasztia a mandzsu nép által alapított állam volt. A kommunista párt által vezetett mai Kína azonban azt állítja, hogy a Koreai Nemzet ősei által alapított Koguryeo és Balhae tartományok a Mandzsúria régiója a Kínai Népi Köztársasághoz tartozik, és hogy az ő kultúrájuk része. Ezt a munkát a Dongbe (Északkelet) Projekt néven végzik.

A 19. század elején Dél-Korea japán megszállását igazoló esemény a Taft–Katsura-megállapodás (1905) volt, amelyben az Egyesült Államok és a Japán Birodalom kölcsönösen elismerte a Fülöp-szigetek feletti uralmat és a Koreai Birodalom feletti uralmat.
Így a külföldön a nagyhatalmak folyamatosan támadó háborúkat vívnak a saját érdekeik védelmében.

A koreai háború (1950–1953) utáni 1960-as években a szüleik nemzedéke átélte a „köleséget”, és úgy döntöttek, hogy inkább ők éheznek, mintsem hogy a gyermekeik ne tanulhassanak. E nemzedék odaadó munkájának köszönhetően a mai középkorúak és idősek olyan országban élnek, amelyet egyetlen ország sem tudott elérni, a gazdasági növekedés szempontjából. Dél-Korea 57 év alatt fejlődött országként került be a fejlett országok sorába, ami egyszerűen csak csoda.

A mai dél-koreaiak azonban nagy zavart és önvádat élnek át egyetlen nemzeti vezető és a politikai erőviszonyok változása miatt. Ennek az oka az egyes emberek politikai, történelmi és filozófiai hiánya, de az is elképzelhető, hogy a családi nevelésben rejlik a probléma.

Még az én általános iskolai éveimben is nagy hangsúlyt fektettek otthon és az iskolában a „Ha a család békében van, minden sikerül” (家和萬事成), a „Műveld magad, rendezd a családot, uralkodj az országban, békéltess meg az egész világot” (修身齊家 治國平天下) és a „Az emberiség javára” (弘益人間) tanításokra. A nemzet gazdasági növekedése gazdagságot hozott az emberek életébe. Ez a változás a nagyméretű családoktól a nukleáris családokig vezetett, és a családi szellemi nevelés és fegyelem természetesen eltűnt, a nevelés célja pedig az lett, hogy a versengő társadalomban a lehető legjobb eredményt érjük el, hogy minél többet szerezhessünk.

Így egy olyan társadalmat hoztunk létre, amelyben az egyetlen érték az, hogy valaki bejut egy híres egyetemre, karriert épít, sikeres, és aki nem, az kudarcot vall. Nem vettük figyelembe az egyes emberek képességeit és tehetségét, és nem vettük figyelembe azt, hogy a helyén maradva a lehető legjobban végezze munkáját, és a munka eredménye értékes, ami ahhoz vezetett, hogy a társadalmi polarizáció idején egy olyan társadalomban élünk, amely a csalódást él meg.

Úgy tűnik, most az az idő, hogy szembenézzünk ezzel a helyzettel és ébredjünk. El kell gondolkodnunk azon, hogy nem hanyagoltuk-e el a gyermekeink szellemi, történelmi és emberi nevelését, és nem hanyagoltuk-e el azt, hogy törődjünk a szomszédainkkal.

Amikor a gyermekeim és a fiatal nemzedék megérti a „Dangun Joseon” uralkodó eszméjét, a „Hongik-in-gan”-t, azaz a „Minden embert hasznosítani” jelentést, és elsajátítják a „Műveld magad, rendezd a családot, uralkodj az országban, békéltess meg az egész világot” vezetései minőségét, akkor a jövő generációban van remény, és Dél-Korea egy olyan nemzetté válik, amely pozitív hatást gyakorol a világra.

2023. 09. 20. Csám.