A 21. század a globalizáció kora, a fiatalok külföldre költözésének kora
Csa 0-gun (Cha Bum-kun), a korábbi válogatott szövetségi kapitány nemrégiben nyilatkozott a nemzeti csapatban felmerült nézeteltérésekről. Elmondta, hogy a generációk közötti konfliktusok megoldásához elengedhetetlen a felnőttek szerepe, és hozzátette: „Lee Kang-in szüleinek és nekem kellene megkapnunk a botját”. Csa kapitány elmondta: „Európában nincsenek előd-utód vagy felnőtt-gyermek viszonyok, mindenki egyenrangú társa egymásnak, és a stábtagoknak sem szokatlan, ha a játékosok határozottan képviselik a nézeteiket”. „(Európában élő) fiatal játékosoknak természetes, hogy elsajátítják és utánozzák a tapasztalt kultúrát” – mondta. Majd így folytatta: „A koreai futball egy olyan fontos időszakon megy keresztül, amikor a keleti és nyugati kultúra közötti különbségek mellett a generációk közötti szakadék is megjelenik”. „Nehéz megérteni ezt a légkört, de a világ változik” – tette hozzá.
Majd így folytatta: „A keleti alázat és áldozatvállalás, vagy épp egy dél-koreai válogatott játékos felelősségérzete akár nevetségesnek és értelmetlennek is tűnhet. Ám a keleti emberi kapcsolatok az a természetes fegyverünk és kincsünk, amit örököltünk”. „Ez volt Park Ji-sung titka, amiért a világ legjobb klubjaiban szeretettel fogadták, és sikeresen fejezhette be a pályafutását, és ez az én titkom is” – mondta. Csa kapitány kijelentette: „Nem foglalkoztunk kellőképpen a különböző kultúrákat megélt generációk közötti súrlódásokkal, és nem tettünk erőfeszítéseket az oktatásukra”. „Én már öreg vagyok, és azt gondoltam, hogy ideje pihennem. Most, hogy visszagondolok rá, nagyon szégyellem magam” – tette hozzá.
Végül így szólt: „Itt ülő szülőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mi a feladatuk”. „Először is gondolniuk kell arra, hogy mi a fontos a gyermekeik méltó és valódi sikeréhez” – tette hozzá.
(Forrás: Cha Bum-kun: „Lee Kang-in szüleinek és nekem kellene megkapnunk a botját… Szerencsére Son Heung-min a csapatkapitány” (daum.net) JoongAng Ilbo, Mun Ji-yeon újságíró, 2024. február 29.)
A 21. században a dél-koreai fiatalok külföldre költöznek, és ott idegen kultúrával, nyelvekkel és egyéb nehézségekkel találkoznak. Az idő múlásával észrevétlenül átveszik a nyugati individualista és horizontalista kultúrát. Ugyanakkor a saját identitásuk, azaz a koreai érzelmek és kultúra is jelen van bennük, ami zavart okozhat.
Azoknál az amerikai bevándorlók gyermekeinél, akik otthonukban a szüleiktől megtanulják a anyanyelvüket, valamint a kultúrát és a történelmet, és megőrzik koreai identitásukat, más a helyzet, mint azoknál a gyermekeknél, akiknél ez hiányzik. Akik szüleik ambícióiból fakadóan a fehér többségi társadalomba való beilleszkedés érdekében a koreai identitásukat figyelmen kívül hagyva nevelkedtek, azok felnőttként láthatatlanul is kettős identitászavart élhetnek át.
Az ember egészséges és kiegyensúlyozott fejlődése során fontos, hogy a belső világában megőrizze a saját identitását, miközben alkalmazkodik az új kultúrához és társadalomhoz, és önzetlen életet él. Ez nem sokban tér el attól, amit a Biblia hangsúlyoz. Hogy egy Isten gyermeke helyreállítsa Isten tulajdonságait, a szentséget, és engedelmeskedjen az Ő szavának, és akaratát valósítsa meg a földön, ez Isten parancsa és kötelessége.
A családban a Biblia, a történelem, a kultúra és a nyelv oktatásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A jelenlegi generációnak, a következő generáció érdekében, fel kell ismernie ezt, és erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsa.
2024. március 1. 참길
Hozzászólások0