A valódi orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy az élet szellemi, lelki és fizikai dimenzióját lássa

• A valódi orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy az élet szellemi, lelki és fizikai dimenzióját lássa, és még akkor is, ha a betegek állapota a télhez hasonló nehézségekkel küzd, segítenie kell őket, hogy a tavaszi reményt magukba szívják -
• Több mint tíz éve veszek részt a professzorok nyugdíjazási ünnepségein, ahol meghallgathatom az életüket és a tanítványaikhoz intézett szavaikat, és ha lehet, tanulhatok a tanulságaikból. De általában a beszélgetésük a tanszék történetéről és egyszerűen az életük összegzéséről szólt, és alig akadtak olyanok, akik a jövőre vonatkozó bölcs tanácsokat adtak volna a tanulságos szellemben.
  Aztán elgondolkodtam azon, hogy milyen hasznos gondolatokat kellene megosztanom a saját nyugdíjazási ünnepségem során.
  Van egy mondás, hogy távozókor nem szabad visszafordulni, csendben kell előre menni. Valamilyen szinten egyetértek ezzel. Mindenki távozik egyszer, amikor eljön az ideje, miért lenne szükség bármilyen szóra?
• De egyre erősebbé vált bennem a vágy, hogy a nyugdíjazási ünnepségem során néhány szót vagy üzenetet mondjak. Mert az élet értékének és a hálának a megosztása nem csak az én személyes ügyem, hanem közös ügyünk, mindazoké, akik az élettudományokkal és az orvostudománnyal foglalkoznak, a professzoroké, a diákoké és a szenvedő emberek mindazoké.
• Néhány évvel ezelőtt hallottam egy hírt. A külföldön történt, egy fiú volt bezárva egy romos épületben, és egy hét múlva csodálatos módon kiszabadult. A fiú interjút adott a média számára, ahol elmondta, hogy éppen kézen fogva volt az apjával, amikor hirtelen beomlott az épület, és ő egyedül maradt. Szerencsére volt nála egy kenyér, és ivott a környező stagnáló vízből, és soha nem hagyta el a reményt, hogy az apja mindenképpen eljön érte.
  Szerencsére egy hét múlva a mentőcsapat kimentette, de a fiúnak az volt a reménye, hogy az apja biztosan eljön érte, így tudott egyedül kibírni a sötétségben. Vajon ez a valódi erő nem az apja iránti bizalomból és szeretetből fakadó hitből származik?
• Az életben előre nem látható, sokféle baj érhet minket, ami kemény télre kényszerít minket. A bajok a pénzből, a hatalomból, a hírnévből és az emberi kapcsolatokból fakadnak, de néha indokolatlanul is jöhetnek, és nem tudjuk megmondani az okát.
  Ha ez a bajból fakadó kemény tél sokáig tart, senki sem marad életben.
  De, mint a fentebb bemutatott gyerek esetében, ha van bennünk a hit, hogy az apa kimenti minket a sötétségből, akkor kibírhatjuk ezt a telet, és lassan eljön a tavaszi élet, vagyis a remény virágzik bennünk.
• Az orvosok a szakmájuktól függően gyakran látnak olyan rákos vagy orvosilag megoldhatatlan betegeket, akiket nehéz gyógyítani. Előfordulhat, hogy a betegség gyógyulásának eredményei nem jók, vagy nem láthatók, és ezáltal a beteg halálát kell szemléljük, ami érzéketlenséghez vezethet.
  De ha ezeket a betegségek lefolyását és eredményeit az élet négy évszakának tavaszi szemszögéből tekintjük, akkor az orvos és a beteg is másképp gondolkodhat.
  Még a legnehezebb gyógyíthatatlan vagy krónikus betegeknél is, ha a szívükben növekszik az élet magja, akkor a remény fénye áthatol a sötét lelken, ami a csalódásból és a magányból származik, így reményt merítenek az életre.
  
  
• Ha eljutunk erre a szintre, akkor az ember túllép a puszta túlélésen alapuló küzdelmen, és felfedezi a saját lényében a valódi életet. Vagyis most kemény tél van, de a tavaszi életbe vetett hittel előre látjuk.
  A Biblia Újszövetségében, a Zsidókhoz írt levélben ez áll: „A hit pedig a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgok bizonyítéka.” A fiú a mentés után a televíziós interjúban igazolta a Zsidókhoz írt levélben található hithoz kapcsolódó üzenetet.
• Az emberi élet szellem, lélek és testből áll. A racionális és a logikán alapuló tudományos világban csak a test és a lélek szintjén kezelik az életet. Nem tudjuk, mi történik a tudatalattiban. A szellem világa a tudatalattiban van, így a tudatos világban nem tudjuk megérteni. Ezért a tudománynak vannak korlátai, hogy erről beszéljen.
  
  
• Az Újszövetségben Saul, a zsidó apostol eredetileg tanult ember volt. Az útja során Damaszkuszba, véletlenül hallotta az élet alapjának, Jézusnak a hangját, és új életet kezdett. Úgy mondják, újjászületett. Ezután nem tekintette a valódi életnek a fizikai szemszögből látható életet. Bár ez nézőpont kérdése, amikor egy ember találkozik a fényforrással, az élettel, az Úrral, akkor változások történnek. Ezért Saul, bár eredetileg magas szintű tudós volt, minden korábbi tanítását elemi szintűnek tekinti. Ez a változás az újraszületett ember szemszögéből következik be.
  
  
• A valódi orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy az élet szellemi, lelki és fizikai dimenzióját lássa, és még akkor is, ha a betegek állapota a télhez hasonló nehézségekkel küzd, segítenie kell őket, hogy a tavaszi reményt magukba szívják.
  
  
• Ezen a világon, bármilyen nehéz is legyen a helyzet, még ha a halál közeledik is, ha van bennünk a hit, hogy „az apám jön, hogy megmentse”, akkor élni fogunk. A felnőtteknél, ha az élet alapja és fénye, Jézus az apa, találkoznak vele a szívükben, akkor, bár a sötétségben, vagy kemény télen is élnek, a szívükben a szeretete, ami erőt ad a kitartáshoz, kinyílik a lélek szemük, elszakadva a testtől, és a lélekben megtalálják az örök életet, amely a szívükben lakozik, így énekelhetnek: „A tél elmúlt, a tavasz jött”.
  
  
• Először is hálás vagyok a fénynek, az élet Urának, hogy lehetővé tette, hogy eljussak a nyugdíjazáshoz, és köszönöm a családomnak, munkatársaimnak, rokonoknak és barátaimnak a gondoskodásukat és a támogatásukat, akik eddig segítettek nekem.
• 2019. 08. 27, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Sugárterápia Tanszék, Kwon Hyeong Chul