A dél-koreai orvosi egyetemi férőhelyek vitája tükrében

Ha Milton Friedman látta volna a koreai orvosi egyetemi férőhelyekkel kapcsolatos vitát

Milton Friedman, a szabadpiaci közgazdaságtan nagyhatalma azt állította, hogy a szakszervezetek által létrehozott haszon elvonja a nem szakszervezeti tagoknak járó különféle juttatásokat. Friedman a számos amerikai szakszervezet közül a legerősebbnek az orvosok érdekvédelmi szervezetét, az Amerikai Orvosi Szövetséget (AMA) tartotta.

Az AMA 1847-ben jött létre a „közegészségügy javítása és az orvostudomány fejlődése” nemes célkitűzéssel. Friedman azonban úgy vélte, hogy az AMA nem más, mint egy kartell, amely az orvosi engedélyek kiadásának korlátozásával és egyéb eszközökkel akadályozza a versenytársaknak a piacra jutását.

Az általa bemutatott példák közül az egyik legismertebb az 1930-as évek elejére tehető, amikor a nácik hatalomra jutása után nagyszámú német származású zsidó orvos menekült az Egyesült Államokba, és az AMA reakciója erre. Akkoriban az USA-ban az orvosi diploma megszerzése után bárki megpróbálhatta letenni az orvosi vizsgát, feltételek nélkül. Az AMA azonban hirtelen követelte, hogy az „amerikai állampolgárság” legyen kötelező feltétel. Ez azt jelentette, hogy meg akarják akadályozni a menekültként bevándorolt német származású zsidó orvosok gyakorlását az Egyesült Államokban.

Figyelembe véve, hogy a német orvostudomány akkoriban és a mai napig is a világ élvonalában van, Friedman szerint ez nem a betegek védelméről szólt, hanem az amerikai orvosok érdekeinek védelméről.

Az AMA az 1920-as években, a nagy gazdasági világválság idején még nyíltabban is védte a saját pozícióit.

A kormány azon törekvéseire, hogy növelje az orvosok számát, az AMA azzal reagált, hogy „ha nő az orvosok száma, és csökken a jövedelmük, akkor etikátlan orvosi gyakorlatot folytathatnak”, ezzel fékezve a folyamatot.

Ez a fajta érv Koreában is újra és újra felbukkan.

A Koreai Orvosi Szövetség a közelmúltban a kormány által tervezett orvosi egyetemi férőhelyek bővítésével kapcsolatban azt állította, hogy „ha több orvos lesz, az túlzott kezelésekhez vezet, ami tönkreteszi az egészségügyi biztosítási rendszert”, vagy hogy „ha nő az orvosi egyetemi férőhelyek száma, az csökkenti az oktatás minőségét”.

A lopáshoz hasonló túlzott kezelések az egyes orvosok szakmai és etikai tudatosságának kérdése. A túlzott kezelések megakadályozására az orvosok ellenőrzésének és szankcionálásának szigorítása, valamint az etikai oktatás szolgálhat, de semmi köze nincs az orvosi egyetemi férőhelyek számához.

Az az állítás, hogy ha nő az orvosi egyetemi férőhelyek száma, akkor a túlzott kezelések is elterjednek, úgy hangzik, mint egy „önironikus vicc”, ami azt sugallja, hogy az orvosok egy potenciális bűnözői csoport.

Friedman 1976-ban, miután megkapta a közgazdasági Nobel-díjat, egy előadásában azt kérdezte: „Ha van tudományos bizonyíték arra, hogy az orvosok számának növekedése összefügg az etikátlan orvosi gyakorlat növekedésével, akkor kérlek, mutassák meg nekem!” Bár vannak olyan törekvések, amelyek a „szolgáltatói indukált kereslet” és ehhez hasonló modellek bemutatására törekednek, ezek a modellek nem adnak választ Friedman kérdésére.

Az orvosi egyetemi férőhelyek bővítésének ellenérveként felhozott oktatási minőség romlásának lehetősége is hasonlóképpen hiányzik a megalapozottságból. Ha bármi okból is romlik az orvosi oktatás minősége, akkor azt az oktatási hatóságoknak és az egyetemeknek kell megoldaniuk. Nincs értelme, hogy az orvosok egy csoportja, akinek bizonytalan, hogy valóban csökkenne-e az oktatás minősége, beleavatkozzon ebbe a kérdésbe.

Friedman szerint az amerikai orvosok az engedélyezési rendszer korlátozásai révén 17-30%-kal többet keresnek. A legfrissebb felmérések szerint az amerikai orvosok átlagos éves fizetése 350 000 dollár (kb. 460 millió forint). Ez a legmagasabb fizetés a különféle szakmák között.

Hasonló a helyzet Koreában is, ahol szigorúan szabályozott az orvosi egyetemi férőhelyek száma. Az adóhivatal adatai szerint 2021-ben az orvosok átlagos jövedelme 269 millió von (kb. 75 millió forint) volt, ami jelentősen meghaladja a többi szakma átlagát.

2020-ban az ügyvédek átlagos jövedelme az orvosok 40%-ának felelt meg, ami a 2014-es 60%-hoz képest csökkenést jelent. Természetesen egy kapitalista társadalomban a nagy keresletű szakmák magasabb jövedelmet kapnak. De a helyzet megváltozik, ha egy adott szakmai csoport a magasabb jövedelem érdekében a verseny korlátozását eszközli.

A kormány feladata, hogy orvosolja ezt a piaci torzulást. Nem lesz könnyű meggyőzni a társadalomban a legerősebb befolyással rendelkező csoportot, de azok a fogyasztók, akik a kínálat hiánya miatt szenvednek, üdvözölni fogják a kormány bátor intézkedéseit a piac normalizálása érdekében.

{Forrás: [Különkiadás] Ha Milton Friedman látta volna a koreai orvosi egyetemi férőhelyekkel kapcsolatos vitát (msn.com) Ko Ilhvan újságíró, 2023. 11.}

Az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) és a Koreai Orvosi Szövetség is ellenezte a kormány politikáját, mondván, hogy az orvosi egyetemi férőhelyek bővítése túlzott kezelésekhez és az orvosi oktatás minőségének romlásához vezethet.

Fontos azonban figyelembe venni Milton Friedman, a közgazdasági Nobel-díjas kijelentését, miszerint „az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) nem más, mint egy kartell, amely az orvosi engedélyek kiadásának korlátozásával és egyéb eszközökkel akadályozza a versenytársaknak a piacra jutását”. Ha az érveik tiszták és racionálisak lennének, akkor mentesülniük kellene ettől a kritikától.

Szerintem az elsődleges kérdés az orvoslás szervezésének (1-3. szintű egészségügyi ellátás) kidolgozása, beleértve a díjazást és az egészségügyi rendszert. Ehhez a kormánynak, az orvosoknak és a fogyasztóknak, vagyis a lakosságnak hosszú ideig tartó vitát kell folytatnia, és meg kell találni a közös pontokat. Ezután az orvosi egyetemi férőhelyek számát a teljes egészségügyi piacon a kereslet és kínálat közötti egyensúly szempontjából kell megvizsgálni.

Az orvosi diploma megszerzése után az egészségügyi dolgozók jövedelme az ország gazdasági növekedéséhez és az átlagos nemzeti jövedelemhez igazodhat. Azonban az is befolyásolhatja, hogy az állam milyen egészségügyi szolgáltatási politikát alakít ki: teljes egészségügyi állami szolgáltatás, állami és magán egészségügyi szolgáltatások kombinációja, vagy teljes egészségügyi magán szolgáltatás.

Mindhárom egészségügyi szolgáltatási modellnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezért az államnak meg kell találnia a legmegfelelőbb modellt, és annak alapján kell kiépítenie az infrastruktúrát.

A legtöbb ország tisztában van a szocialista országokban és a Nemzetközösség tagállamaiban jellemző, az állami egészségügyi ellátást hangsúlyozó modellel, valamint az Egyesült Államokban alkalmazott, a magán egészségügyi szolgáltatások maximalizálására épülő modellel. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Úgy tűnik, hogy a világ legtöbb országában nehéz bátran végrehajtani a reformokat, mert a politikusok és az érdekcsoportok egymás között küszködnek, és a politikusok saját érdekeik alapján alakítják ki az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó politikát.

2023. 11. 5. Csangil