Ha Milton Friedman figyelt volna a dél-koreai orvosi egyetemi helyekkel kapcsolatos vitára

Milton Friedman, a szabad piacgazdaságtan óriása azzal érvelt, hogy a szakszervezetek által teremtett nyereség elvonja a nem tagoknak járó különféle juttatásokat. Friedman szerint a legkeményebb szakszervezetek az Egyesült Államokban, az orvosok érdekképviseleti szervezete, az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) voltak.

Az AMA 1847-ben indult útjára a „közegészségügyi ellátás javítása és az orvostudomány fejlődése” nemes célkitűzéssel. Friedman azonban azt állította, hogy az AMA nem más, mint egy kartell, amely az orvosi engedélyek korlátozása révén megakadályozza a versenytársakat a piacra lépésben.

Az egyik legjellemzőbb példája annak, amit Friedman említett, az 1930-as évek eleje, amikor a nácik hatalomra kerülése után a német állampolgárságú zsidó orvosok tömegével menekültek az Egyesült Államokba. Az AMA ekkor úgy döntött, hogy hirtelen kötelezővé teszi az „amerikai állampolgárságot” az orvosi engedély megszerzéséhez. Ez azt jelentette, hogy meg akarták akadályozni a menekültként beutazott német zsidó orvosokat az Egyesült Államokban történő gyógyító munkában.

Figyelembe véve, hogy a német orvostudomány akkortájt is, és máig is a világ élvonalához tartozik, Friedman szerint nem a betegek védelme, hanem az amerikai orvosok saját érdekeinek védelme volt a cél.

Az AMA a 1920-as évekbeli gazdasági világválság idején még nyíltabban lépett fel a saját érdekei védelmében.

Az orvosok számának növelésére irányuló kormányzati kezdeményezéssel szemben az AMA azt állította, hogy „ha több lesz az orvos, csökken a bevételük, ami etikátlan orvosi gyakorlathoz vezethet”, és így megállította a folyamatot.

Ez a fajta érv ma is visszatér Dél-Koreában.

A Koreai Orvosi Szövetség a közelmúltban a kormány által meghirdetett orvosi egyetemi helyek növelésére vonatkozó irányelvekre reagálva azt állította, hogy „ha több lesz az orvos, a túlzott kezelés miatt tönkremegy az egészségügyi ellátási rendszer”, vagy hogy „ha több lesz az orvosi egyetemi hely, csökken a képzés minősége”.

A lopáshoz hasonló túlzott kezelés az egyes orvosok szakmai és etikai tudatosságának problémája. A túlzott kezelés megelőzésének eszköze lehet az orvosok elleni fokozott ellenőrzés és büntetés, valamint az etikai képzés, de semmi köze az orvosi egyetemi helyek számához.

Azt állítani, hogy az orvosi egyetemi helyek számának növekedésével együtt jár a túlzott kezelés elterjedése, olyan, mintha az összes orvost potenciális bűnözőnek tartanánk, ez egyfajta „önbántalmazó humor”.

Friedman 1976-ban, a Nobel-díj átvétele után tartott előadásában azt mondta: „Ha létezik tudományos bizonyíték az orvosok számának növekedése és az etikátlan orvosi gyakorlatok növekedése közötti összefüggésre, kérjük, mutassák meg nekem”. Vannak olyan tendenciák, amelyek a „szolgáltatói indukált kereslet” nevű modellre próbálnak támaszkodni, de ez a modell nem ad válasz a Friedman által feltett kérdésre.

Ugyanígy a minőségromlás lehetősége sem igazolható, mint az orvosi egyetemi helyek növelésének ellentmondása. Ha mégis csökkenne az orvosi képzés minősége, azt az oktatási hatóságoknak és az egyetemeknek kell megoldaniuk. A minőségromlás kockázata nem biztos, hogy valódi probléma, és az orvosi csoportnak nincs joga beleavatkozni a kérdésbe.

Friedman szerint az amerikai orvosok a szakmai engedélyek korlátozása révén képesek voltak az orvosi piacot ellenőrzésük alatt tartani, ami révén 17-30%-kal magasabb jövedelmet szereztek. A közelmúltbeli felmérések szerint az amerikai orvosok átlagkeresete 350 000 dollár (kb. 460 millió forint). Ez a legmagasabb szint az összes szakma között.

Ugyanez a helyzet Dél-Koreában is, ahol szigorúan szabályozzák az orvosi egyetemi helyeket. Az Adóügyi Hivatal adatai szerint az orvosok átlagos jövedelme 2021-ben 269 millió forint volt, ami jelentősen magasabb, mint más szakmákban.

2020-ban az ügyvédek átlagbevétele az orvosok 40%-a volt, ami 2014-hez (60%) képest még tovább csökkent a különbség. Természetesen a kapitalizmusban a nagy keresletű szakmáknak magasabb a jövedelme. Ha azonban egy adott szakmai csoport a magasabb jövedelem érdekében a versenyt korlátozó módszereket alkalmaz, akkor a helyzet megváltozik.

A piaci torzulások kijavítása a kormány feladata. A társadalom egyik legerősebb csoportjának meggyőzése nem lesz könnyű, de a fogyasztók, akik a kínálat hiánya miatt szenvednek, üdvözlik a kormány bátor piacstabilizáló intézkedéseit.

{Forrás: [Különleges nézőpont] Ha Milton Friedman figyelt volna a dél-koreai orvosi egyetemi helyekkel kapcsolatos vitára (msn.com) Goil-hwan újságíró, 2023. 11.}

Az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) és a Koreai Orvosi Szövetség is ellenezik a kormányzati politikát, mondván, hogy az orvosi egyetemi helyek növekedése túlzott kezeléshez és a képzés minőségének romlásához vezethet.

Fontos azonban szem előtt tartani, hogy Milton Friedman, aki Nobel-díjat kapott közgazdaságtanért, azt állította, hogy az „Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) nem más, mint egy kartell, amely az orvosi engedélyek korlátozása révén megakadályozza a versenytársakat a piacra lépésben”. Ha állításaik őszinték és ésszerűek, akkor nem szabadna ennyire nyíltan szembekerülniük Friedman kritikájával.

Személy szerint úgy gondolom, hogy az elsődleges probléma az egészségügyi ellátási rendszer (elsődleges, másodlagos és harmadlagos egészségügyi ellátás) kiépítése, amelyhez igazodva kellene meghatározni az egészségügyi ellátási díjakat és az egészségügyi rendszert. Ehhez a kormánynak, az orvosi szervezeteknek és a fogyasztóknak, azaz a lakosságnak hosszan tartó tárgyalásokat kell folytatniuk, hogy közös nevezőre jussanak. Ezután az egészségügyi piac egészének kínálat-keresleti egyensúlyát figyelembe véve kellene megvitatni az orvosi egyetemi helyeket.

Az orvosok diplomát követő jövedelme a nemzeti gazdasági növekedés és az átlagos nemzeti jövedelem alapján határozható meg. A döntés azonban attól is függ, hogy az állam milyen egészségügyi szolgáltatási politikát választ: teljes egészségügyi ellátást, közszolgálatot és magán egészségügyi ellátást, vagy teljes magán egészségügyi ellátást.

A három egészségügyi szolgáltatásnak mindegyikének vannak előnyei és hátrányai, az államnak kell eldöntenie, hogy melyik szolgáltatást választja, és annak alapjait meg kell teremtenie.

A szociális államot és a közszolgálatot hangsúlyozó szocialista államok és a szövetségi államok, valamint az Egyesült Államok, amely a teljes piacgazdaságot és a magán egészségügyi ellátást preferálja, mind tudják, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatásoknak milyen előnyei és hátrányai vannak. A politikusok és a kapcsolódó érdekképviseleti szervezetek közötti hatalmi harcok és a politikusok önérdeke miatt azonban egyik állam sem tud bátran reformálni.

2023. 11. 5. 참길