Milyen szívvel és hozzáállással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy ez a mű, ez a szó elevenné és mozgóvá váljon?
Képzeljük el magunkat egy út menti hirdető léggömbként. Ha kívülről nem jut levegő, vagy ha kifújja a szél, akkor csak egy összeesett műanyagdarab leszünk.
A hétköznapi emberek szemében is tetszetős ember is megbetegszik, megöregszik, és haszontalanná válik. És még ha valaki jóképű és telt arcú is, belül szinte olyan üres, mint egy kifújt léggömb.
Ezért az ember mindig a nehéz időkben, azaz a szenvedésben vágyik arra az éltető erőre, ami igazán megerősíti és betölti őt. Csak ilyenkor áradhat belé az Úr élete, és töltheti be őt az igéből fakadó élő víz folyója.
Egy ilyen ember az Úr újjászületett gyermeke, aki vallja, hogy Isten él, és az életével bizonyítja, hogy az Úr munkálkodik.
És egy ilyen ember személyesen is megtapasztalja a "Sőt, még örülünk is a nyomorúságban, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást, a kitartás pedig jellemfejlődést, a jellemfejlődés pedig reménységet szül." (Róm 5:3-4), és a "Mert szívvel hiszünk, hogy megigazulunk, és szájjal valljuk meg, hogy üdvözülünk." (Róm 10:10) igéket. Ő az Úr hűséges gyermeke.
Szeretteim, a Csamgil közösség gyermekei, kívánok nektek jó lelki egészséget, és hogy mindenben jól járjatok és erősek legyetek! (3Jn 1:2)
2024. 10. 26. Csamgil
Hozzászólások0